Interjú D.Tóth Krisztával

D. Tóth Kriszta nyitotta meg az ünnepi könyvhetet Kaposváron, ennek kapcsán kérdeztük. Kriszta egyébként nagyon sokoldalú, kedves és közvetlen személyiség, akivel öröm beszélgetni.

-Neked mi a kedvenc könyved?

-Ez egy nehéz kérdés, nincs kedvenc könyvem, mindig van egy aktuális könyv, amit nagyon szeretek olvasni. Mindig több könyvet olvasok egyszerre, az éjjeliszekrényem helyén egy nagy könyvkupac van, onnan válogatok. Szerencsés ember vagyok, mert szerkesztő újságíróként kapok könyveket a kiadóktól, és persze figyelem az író kollégák működését.

-Most éppen mit olvasol?

-A legutóbbi meghatározó olvasmányélményem Dragomán Györgynek a Máglya címűkönyve, de nagyon tetszett Cserna Szabó novelláskötete a Veszett Paradicsom, a legutóbbi Tóth Krisztina könyv, és Grecsó Krisztiánt is kedvelem. Vannak olyan szerzők, akiknek mindig megveszem a könyveit, mert nem nagyon lehet velük melléfogni.

-A ponyvairodalomról mi a véleményed?

- Az igényes ponyvának van létjogosultsága. A jó minőségű szórakoztató irodalomnak. Ha az író igényesen használja magyar nyelvet, ha jó a történet, akkor a szórakoztató irodalommal semmi probléma nincs.

-Sok író mondta, hogy az írás az egyik legmagányosabb tevékenység…

-Ahhoz képest ahonnan én jövök, tényleg magányos. Hiszen a televízióműsorokat mindig egy nagy csapat készíti. De írás közben úgy érzem, hogy ott vannak velem az olvasók, ott van a kiadóm, a szerkesztő, így aztán az írás mégsem egy szélsőségesen magányos műfaj. Ha más nem, akkor a szöveg a társam… Nagyon élvezem az írás folyamatát, de nagyon nehezen állok neki. Akár évekig hordozok magamban egy-egy történetet.

-Mostanában létrehoztál egy weboldalt, ami keményebb témákkal is foglalkozik, ez a WMN, honnan jött ennek az ötlete?

- A saját ötletem volt ez az oldal. Hiányzott nekem a palettáról valami ilyesmi. Egyik fontos célunk, hogy beszéljünk olyan dolgokról, amelyekről nem szoktunk, vagy nem így szoktunk. Nincs semmi baj azzal, ha kimondunk tabusíott dolgokat, nem baj, hogy nem értünk egyet egymással, akár még szerkesztőségen belül sem. Az életünk nem fekete vagy fehér témákkal van tele. Fontos, hogy egy női tematikájú oldal ne legyen felszínes, szakítson a tabukkal, de közben azért ne vegyük magunkat mindig olyan nagyon komolyan. Ahogy a nők maguk, ez az oldal is nagyon sokféle. Elférnek rajta a társadalmi ügyek és a szórakozás, az olvasói történetek és a szakemberek cikkei. Ami összeköti az egészet az a személyes, „wmn-es” hangnem. 

 -Nagyon nagy sikere lett az oldalnak nagyon hamar, ez hogy érintett téged?

-Ez az oldal végül is az én szellemi termékem, a munka oroszlánrészét is én végzem, úgyhogy nagyon más ez, mint a csillogó villogó tv stúdiókban az alám tolt székbe beleülni. Talán ezért is örülök ennek a  sikernek jobban, mint eddig bárminek. Amikor látszott már, hogy mennyien nézik az oldalt nagyon örültem, és azóta is futok utána, hogy ezt a szintet tartani tudjuk.

Fenyő Zsuzsa