Indul az advent és az emberek elkezdenek díszíteni.

Fényfüzéreket raknak a városokban a lámpaoszlopokra, a főtéren a karácsonyfára, a kirakatokat is díszbe öltöztetik. Feldíszíik az otthonaikat, karácsonyi világítást helyeznek az ablakba, az ajtó fölé, a könyvespolcra, karácsonyi koszorút az ajtóra. Meggyújtják az adventi gyertyákat. Díszítünk ahol tudunk, amit tudunk, hogy áradjon a fényesség. Hogy lássuk és gyönyörködjünk benne. 

De vajon belül is árad-e a fényesség? Kedvesebbek vagyunk úgy általában az emberekkel? Türelmesebbek az idősekkel? Toleránsabbak a mássággal? Igyekszünk-e udvariasan szólni egymáshoz? Próbálunk-e segíteni ahol és akinek tudunk? Előzékenyek vagyunk-e? Legalább így karácsony előtt....

Én úgy érzem az emberekből nem igazán árad a fényesség. Türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek és nem nagyon kíváncsiak másokra. Róják a hipermarketek utcáit, nézik mi akciós, nyomják a gázt vagy a dudát. Jönnek, mennek, futják a kötelező köröket, ajándékokat vesznek, mert muszáj. Kedves szót jobbára már csak a reklámokban hallani, a karácsony előtti nyomulásban aligha. 

Szóval díszítünk. Mindent is feldíszítünk. Mindent, ami látszik....