Én személy szerint nagyon megörültem, amikor a Honvéd utcában a meglehetősen hangos kocsma helyett egy pékség nyitotta meg kapuit.

A kocsma törzsközönsége amúgy eléggé ricsajozós volt, és valljuk be őszintén nem éppen a legkifinomultabb emberek jártak be meginni a szokásos feleseket. Történt is itt sok minden, a lakókat álmukból felverő hajnali ordítozás, csetepaté éjszaka, amelyre még a rendőrök is felfigyeltek, a hétvégi délutánokon hosszú és hangos, káromkodást sem nélkülöző beszélgetések.

Mindenki megkönnyebült mikor kiderült lesz itt egy pékség. Az alkeszek és a rendbontók eltűntek, jöttek helyettük a kiflik, a zsemlék, a piskótatekercsek, a somogykockák és a diétás sütemények, megfizethető áron. Sőt még kávé is volt, meg habos kakaó, és egy kis terasz, ahol lehetett ücsörögni. Olyan jó volt suliból hazafelé betérni egy kis édességre, gyógyír volt a lestrapált szülők és gyerekek lelkének. Amikor felmentek az árak, annak már annyira nem örültünk, de még mindig jó volt, hogy ott van a pékség.

Aztán jött a szomorú hír, a pékség elköltözik. Gondolom ez volt az a pillanat, hogy a házban lakók fohászkodni kezdtek, hogy ne egy újabb kocsma települjön alájuk vagy esetleg egy karaoke bár. Hát végül egy hamburgeres érkezett. Lesz gyros is meg tortilla is, mindenféle menő streetfood. De fincsi sütik sajnos nem. De gondolom van aki ezt egyáltalán nem bánja. Végül is a hamburger is finom, bár drágább mint a kakaós csiga...