Kedves, öreg Barátunk!

Végigkísértél minket az elmúlt harminc éven, végignézted ahogy felnövünk, ahogy családot alapítunk, ahogy gyerekeink lesznek.

Láttad a rendszerváltást, bár akkor még nagyon fiatal voltál hiszen bár 1988 májusában átadtak a gyalogosoknak, végleg csak 1989-ben készültél el. Végignézted ahogy átalakul a város, és talán nem is gondoltad volna, hogy hamarosan téged is elbontanak.

Bár akkor már biztosan gyanakodni kedtél, amikor  elkezdett épülni az új felüljáró. Biztos irigykedtél egy kicsit, hogy mennyivel szebb és mennyivel magasabb és mennyivel nagyobb. Talán még az elején reménykedtél benne, hogy megfértek egymás mellett, hiszen úgyis divat a retro. De végül menned kellett, pedig szerettünk. Az életünk része voltál az elmúlt harminc évben.

Emlékszem mennyire örültem, hogy nem kellett leszállnom a biciklimről, ha áttekertem az uszoda felé. Odafelé még viszonylag könnyű volt, de vissza a leúszott méterekkel a lábamban és általában farkaséhesen kicsit nehezebb. Félreértés ne essék én csak afféle hobbi úszó vagyok, nem edzésre jártam, de rengetegszer átmentem itt. Örültem, amikor felértem és megcsodáltam a kilátást.

És hányan lehettek, akik iskolába, munkába siettek keresztül rajtad. Fel a csigán, majd le a csigán. Nap mint nap. Mennyi szerelem szövődhetett itt, miközben a párok andalogva sétáltak keresztül rajtad, vagy éppen merengve bámultak a távolba, miközben a korláton könyököltek. Mennyi szakításnak lehettél tanúja, mennyi kudarcnak, veszekedésnek és kibékülésnek, sírásnak, nevetésnek. 

Ráadásul még egy diszkónak is otthont adtál. Emlékszem, amikor először meghallottam, hogy lesz egy új szórakozóhely a felüljáróban, konkrétan nem akartam elhinni, sehogy sem tudtam elképzelni, hogyan férhet el ott egy diszkó. De mégis összehozták, ez lett a Chrome, amelyet 1999-ben nyitottak meg a nagyközönség előtt és kisebb nagyobb megszakításokkal 2018-ig működött. 

Gondolom a partizós éjszakákon azért történtek érdekes dolgok, hiszen több ezer ember megfordult itt hétvégente, akik nem unatkozni jöttek. Biztosan láttál extrém dolgokat, tanúja voltál vicces sztoriknak és komoly drámáknak sőt bizonyára bűnügyeknek is. Jó kis bulik zajlottak itt...

Nem hiszem, hogy az elmúlt harminc évben egyszer is unatkoztál volna. Talán nem is gondoltad volna, hogy ilyen hamar eljön a vége. 

Úgyhogy nincs más hátra, mint megköszönni azt, hogy itt voltál, hogy összekötöttél városrészeket, embereket és családokat. Az én nagymamám például a Donnerben lakott és volt egy nyár, amikor rengeteget jártam erre, reggel oda este vissza. Nem voltál túl szép, de egyedi voltál az tagadhatatlan. Sokan szerettünk és sok emlék köt hozzád,  de minden változik. A régi helyére új kerül, a kisebb helyére nagyobb és magasabb, a retro helyére modern, és az emlékeink is megszépülnek ahogy telik az idő, de a régi felüljárót nem felejtjük el még sokáig.

Fenyő Zsuzsa