Meg tudod csinálni – Vujity Tvrtko Kaposváron

Magyarország egy felmérésben a nem túl fényes 117. helyet szerezte meg. Hogy miről szólt a felmérés? Önök szerint? Arról, hogy melyik ország mennyire optimista. Bizonyára sokan tisztában voltak már eddig is azzal, hogy a magyarokat úgy általában nem nagyon veti szét a jókedv és a vidámság, ám ezt így konkrétan talán nem annyian tudták. Ja és még egy fontos adat: 120 országban vizsgálódtak. Igen ez így valóban nem valami szívderítő, de legyünk optimisták, bármennyire is nem vagyunk és próbáljunk meg hinni abban, hogy Magyarország szomorú népe egyszer csak fényre derül! Ne is próbáljunk hinni, hanem higgyünk! Vujity Tvrtko is ezt teszi.

Kaposváron két órába sűrítve hallottuk megrázó, kacagtató és megrendítő történeteit, amelyeket egy vezérfonalra fűzött fel: higgyünk. Higgyünk magunkban. Higgyünk az álmainkban. Higgyünk abban, hogy meg tudjuk csinálni. Amikor elmesélte milyen a Világ legkeményebb vagy legabszurdabb diktatúrájában az élet, vagy min ment keresztül egy lány, aki a totális káoszból és anarchiából érkezett Magyarországra, vagy bemutatta azt a férfit, aki kezek és lábak nélkül él, bizonyára sokan elgondolkodtak, hogy mekkorák is az ő saját problémái valójában. Az est végére mindenkinek egyértelmű lett, hogy Tvrtko nem csupán szórakoztatni akart, hanem változtatni is. Hogy ez mennyire sikerült azzal kapcsolatban pedig legyünk optimisták.

 Aki kritikusabb szemlélettel rendelkezik talán mondhatná, hogy egy kicsit hatásvadász volt az este, néha túlságosan kiszámítottak voltak a poénok, és talán még lenne is egy pici igaza. Ám ebben az esetben ez annak bizonyítéka, hogy Vujity Tvrtko profi és semmit nem bíz a véletlenre. Egy tökéletesen összerakott és kidolgozott előadást hallhattunk, amelynek minden részlete a helyén volt, Tvrtko biztos kézzel tartotta a közönséget, mindig tudta mit akar, készült erre az estére és ezt köszönjük neki. Hiszen, aki elment én azt gondolom valami ilyesmit szeretett volna hallani, ezt bizonyítja az előadás végén felcsattanó tapsvihar, és az utána következő dedikálás és fényképezkedés. Ja és a teltház…