Szombat délelőtt elhatároztam, hogy megejtem a nagybevásárlást és elhajtok kisvárosunk legnagyobb hipermarketjébe azaz a Tescoba.

Volt némi sanda gyanúm, hogy a délelőtt 11 órás időpont talán másoknak is vonzó lesz, de sutba vágtam kételkedésem és teljes optimizmussal indultam neki a kalandnak. Hátha. De azért erre nem számítottam. Már kereszteződésben kiszúrtam, hogy parkoló autók elárasztották a placcot, de gondoltam teszek egy próbát és a hátsó bejárat környékén megyek egy kört. Kár volt... Hely nuku, nem is keringtem sokat, mert ismerve ilyenkor a családapák(és családanyák, bár ők jobban bírják) felfokozott lelkiállapotát a koccanásos balesetek valószínűsége sokszorosára nő, nem is beszélve az orrunk alatt elmormolt szitokszavak számáról. (Ilyenkor biztosan sokak anyukája csuklik.)

Emellett még számolni kell a bevásárlókocsikkal az autók között rodeózó népekkel is, akik halált megvető bátorsággal lavíroznak, fittyet hányva annak a ténynek, hogy egy mozgó gépkocsi, legyen az akármilyen kicsi, komoly kárt tud okozni az emberi szervezetben.  Hozzáteszem a parkolóhelyeket imitt amott nem is a kocsik, hanem az olvadásnak makacsul ellenálló hókupacok foglalták el.

No sebaj, gondoltam fő a pozitív hozzáállás irány a Lidl. Hát igen naiv voltam. A Lidl parkolóban is hasonló tömegjelenet fogadott, parkolni képtelenség, amúgy is mióta átalakították szerintem kevesebb a parkolóhely (de ez csak egy vélemény nincs empirikus adatokkal alátámasztva - vagyis nem számoltam meg.)

 Irány a Spar, ahol hosszú volt a sor, de legalább nyugodtan le tudtam tenni a kocsit.

Mi ebből a tanulság? Szombaton ne menjünk vásárolni! Legalábbis ne a Tesco környékére. Menjünk pénteken, bár a péntek is elég stresszes. Menjünk hétköznap este - ja, hogy akkor nem nagyon érünk rá. Hát igen még jó, hogy a fárasztó nagybevásárlást vasárnap ki tudjuk pihenni, mivel akkor a hipermarketek úgyis zárva vannak…

Egyébként vásárolhatnánk a kisboltokban is, bár ott minden drágább. Vagy a piacon, csak az meg túl időigényes. Így hát marad a hétvége, hacsak nem tudunk elmenni valamelyik hétköznap. Szóval fogjuk fel úgy a tumultust, mint egy jó lehetőséget arra, hogy a stressztűrő képességünket kipróbáljuk, esetleg fejlesszük.