November 12. a szociális munka napja. Egy olyan szakma képviselői előtt tisztelgünk ezen a napon,  ami nagyon nehéz, sokszor lélekölő és még csak meg sem becsülik igazán.

De vajon mit csinál a szociális munkás? Mindent. Divatosan fogalmazva mindent is. A szociális munkás próbál segíteni, ha egy gyerek bajba kerül, ha bántalmazzák, ha nem kap enni, ha elszökik, ha nem jár iskolába, ha nem akar iskolába járni. Próbál segíteni ha egy család feje fölül el akarják árverezni az otthonát, ha nincs mit enni, ha nincs mivel fűteni, ha nincs munka. Próbál segíteni ha valakit már mindenhol leírtak, ha valaki már tényleg nem látja a kiutat. Próbál segíteni az időseken, az elesetteken, a betegeken, a bántalmazott nőkön. 

Azért írtam, hogy próbál segíteni, mert segíteni néha nagyon nehéz. Sok esetben csak próbálkozni lehet, mert megesik, hogy egyszerűen nem lehet, vagy a rendszer miatt akadályokba ütközik, vagy  nem akarják, hogy segítsen. De ő ott van teszi a dolgát, járja az otthonokat hóban, fagyban, szélben, sötétben, előfordul, hogy kóbor kutyák elől menekül. Ügyet intéz, telefonál, rábeszél, lebeszél, meggyőz, levelet ír, adminisztrál, szervez, vitatkozik, sír, aggódik, kiabál. Vitás ügyet rendez, beszélget, meghallgat, tizenötödszörre is elmondja ugyanazt ha kell, adományt oszt. 

A szociális munkás nem csak szociális munkás. Problémamegoldó, pedagógus, pszichológus, szociológus, jogi tanácsadó, szóvivő, kommunikációs szakember. A jó szociális munkás EMBER. Csupa nagybetűvel. Olyan ember, akire mindig lehet számítani, aki akkor is helyt áll, amikor már mindenki feladta, aki azokkal is foglalkozik,, akikről már mindenki és a rendszer is lemondott. Ők ennek az országnak a lelkiismerete. 

Köszönjük.