Szerintem a gyerekek azért születnek, hogy megtapasztalhassuk milyen az igazi szeretet. Mert persze szeretjük mi felnőttek is egymás, testvért, rokont, szerelmest, barátotot, de úgy ahogy a gyerekeinket szeretjük, nem szeretünk senki mást. 

Egyszer olvastam egy idézetet, hogy ha valakinek gyereke születik, olyan mintha attól a pillanattól a testén kívül dobogna a szíve. És valóban a szülői szív átkerül abba a törékeny kis testbe, aki egyszer majd nagy kamasz lesz, de ettől még a szívünk ott marad benne. És szeretjük őket, akármi történik. Aggódunk értük, velük örülünk, velük sírunk, velük izgulunk, velük lélegzünk, és ámulattal nézzük, ahogy a tipegő két évesből egy akaratos tizenöt éves válik. 

Vérzik a szívünk, amikor beadjuk őket bölcsődébe vagy óvodába, rendszeresen zokogunk az anyák napján és az évzárókon, megkönnyezzük az óvodai ballagást, végig idegeskedjük az első osztályt, szidjuk az iskolarendszert és a tantervet, felső tagozatban még többet szidjuk az iskolarendszert és a tantervet. Drukkolunk a felvételin, reményt öntünk beléjük, megnevettetjük őket, akkor is igyekszünk tartani magunkat, amikor minden összeomlani látszik. 

 És közben próbálunk minél többet velük lenni. Mert az idő robog előre, nem lehet lelassítani, nem lehet felgyorsítani, csak megélni lehet, minél jobban, minél többet. 

Először arra eszmélünk, hogy az édes kis púderillatú baba togyogó kisgyerekké alakul, majd értelmes óvodássá, aztán más iskolatáskával a hátán ballag a választott köznevelési intézménybe. A lába már nem az a kis édes babaláb, hanem akkora lesz, mint a miénk, vagy nagyobb, alkalmanként sokkal nagyobb.... Szép lassan a fejünkre nő,magasabb lesz mint mi. Nem kell már, hogy bekísérjük az osztályba, önállóan dönt, önálló véleménye van, saját baráti köre, titkai. Felnő. Mi pedig hálásak lehetünk, hogy elkísérhettük egy darabon, hogy támogathattuk, hogy vele lehettünk amíg felcseperedett. 

A gyerekeinket úgy szeretjük, mint senki mást. Életünk végéig és talán még azon túl is. 

Kedves, drága, aranyos, cserfes gyerekek! Köszönjük, hogy vagytok, köszönjük, hogy veletek mi is gyerekek lehetünk újra. Köszönjük, hogy örömöt hoztok az életünkbe, nagyon-nagyon szeretünk titeket. És még annál is jobban....