A Csiky Gergely Színházban nyílt meg Károly Sándor Áron fotókiállítása. A tárlatról az alkotóval beszélgettünk.

Honnan jött a kiállítás témájának az ötlete?

Az előkép egy koreai alkotó volt, aki velem egykorú. Ő Koreában  eredeti fákat vágott ki a tájból, úgyhogy egy az egyben ponyvákat feszített ki a nagyméretű fa elé. Ez adta az ötletet, hogy elkezdjek foglalkozni a bonsai neveléssel. Tulajdonképpen a bonsai is egy művészet és ebben én egy amatőr vagyok, de hogy ezek a fák, hogy néznek ki egy tipikusan somogyi vagy európai tájban arra nagyon kíváncsi voltam, és így jöttek létre ezek a fotók.

A másik téma az onnan jött, hogy utazásaim során elég sok turista fotót készítettem.

Miben különbözik egy profi fotós és egy amatőr?

Szerintem a kompozíció kitalálása egy fontos mozzanat, tehát hogy miként van megkomponálva a kép. Mi a fontos rajta, mik a fő elemek, mik szerepelnek még a fényképen, azok milyen szerepet kapnak, el tudják-e mondani azt, amit az alkotó szeretne közölni.

Születhet olyan turista fotó, amely művészi értékű?

Abszolút vannak ilyenek azt gondolom, csak a turisták, azért mert nincs előképzettségük, és nincs akkora rálátásuk arra az irdatlan mennyiségű fotóra, ami napjainkban eláraszt minket, nem tudják kiválasztani azt, amelyek művészi értékeket képviselnek.

Szerinted mitől lesz valaki jó fotós?

Alapvetően a képeknek a világa, teljesen függetlenül a műfajtól, hogy festészet, vagy fotóművészet, vagy grafika , kell, hogy  az illetőt érdekelje. És szükséges valamilyen szintűt tréning, ami egy több éves tapasztalat a képekkel.

Ez olyan tapasztalat, ami ad egy bizonyos rutint?

Hát szerintem a rutin az kerülendő, inkább az a fontos, hogy van egy alapfelszereltsége, és ezeket az eszközöket valaki mindig új módon fel tudja használni és kísérletezzen vele.