Novemberben mutatják be a Csiky Gergely Színházban a Jézus Krisztus Szupersztárt Bozsik Yvette rendezésében. Galéria: http://kaposvariprogramok.hu/jezusgaleria

A Jézus Krisztus Szupersztárt 1970-ben mutatták be, és az akkor mindössze 22 éves Andrew Lloyd Webber szerezte a zenéjét, Tim Rice pedig a szöveget írta hozzá. A darabot azóta megfilmesítették és rengeteg színpadon is játszották már szerte a világon, most pedig a Csiky Gergely Színházban láthatja a közönség Bozsik Yvette rendezésében.

A műről azért annyit érdemes tudni, hogy már eleve modernizálta a Jézus történetet, ennek következtében keltett némi ellenállást az egyházban, de mára többé-kevésbé elfogadták.

Bozsik Yvette ebbe a modernizált sztoriba további értelmezéseket szőtt bele, amelyből végül egy igazán friss szemléletű előadás született. A kaposvári Jézus Krisztus Szupersztár annyi új színnel, jellegzetes részlettel és újszerű megközelítéssel bombázza a nézőt, hogy csak kapkodja a fejét.

A koreográfia modern és ötletes, a talán egy kicsit szokatlan is, és nem csupán megerősíti a mondanivalót, hanem új jelentésekkel gazdagítja azt. Egyébként a rendező részben saját táncosaival dolgozott, ami az előadásnak csak előnyére vált.

A Csiky előadásában számos a sztori kontextusába nem illő, modern dolog feltűnik például kólás doboz,  laptop és selfiző katonák, de ezek a részletek kirívóságuk ellenére, vagy inkább éppen azért mégis billeszkednek a produkcióba és új színt adnak egy-egy jelenetnek. A kaposvári Jézus Krisztus Szupersztár néha nagyon merész és szókimondó, sőt lehet állítani, hogy alkalmanként súrolja az obszcenitás határát, de minden momentumnak, minden részletnek helye van.

Hol egy ijesztő ördögfigura settenkedik a színpadképbe, külön elismerés a színésznek-táncosnak, aki kiválóan játszotta  ezt a visszataszítóan rettenetes alakot, hol két tranzvesztita kán-kánozik a deszkákon, hol pedig…. Na, de nem lövök le minden poént előre. Találkozunk meghökkentő és groteszk dolgokkal, de mégsem lesz ettől érthetetlen vagy öncélúan művészieskedő a produkció,  hanem inkább elgondolkodtat és segít néhány dologra másképp tekinteni.

 Az előadás érzelmekre is hat és az intellektusra is, és egyiket sem a másik rovására, ezt az egyensúlyt pedig  nagyon nehéz megteremteni. Ahhoz, hogy a néző úgy álljon fel a székből, hogy jól szórakozott miközben gondolkodnia is kellett, nagyon sok összetevőnek kell stimmelnie, amit ebben az esetben remekül megoldottak.

A színpadképek olyanok, mintha fényképeket néznénk, a fények és az árnyékok, a kompozíció mindig parádés, minden mozdulatnak, minden testtartásnak súlya van, az emberek térbeli elhelyezkedése is mondanivalót hordoz. A kaposvári Jézus Krisztus Szupersztárt érdemes akár többször is megnézni, mivel annyi rejtett utalás, annyi kódolt üzenet, annyi réteg szerepel ebben a két órában, hogy első látásra nem is lehet sem észrevenni sem pedig megfejteni.

A Jézus Krisztus Szupersztárt fantasztikusan összerakták - külön-külön is remek minden - a táncosok, a világítás, a díszlet, a zene, a zenészek, az énekesek - de ahogy ezek a "részek" egymást támogatva,  egymásra építkezve összeállnak egésszé az lehengerlő. Élmény volt.  

Fenyő Zsuzsa

Fotók: Kováts Nikoletta