Szerintem a fenti kérdésre sokan élből rávágják, hogy sehogy....

Az iskolák bezárása óta eltelt már három hét, és azóta sok szülő, és főleg anyuka a saját bőrén érzi, hogy jó dolog ez a nagy szabadság, de annyi terhet rak az ember vállára, hogy hétvégére sokan fáradtabbak mint egy normál munkahét után. Ennek több oka is van.

Először is otthon van a gyerek vagy gyerekek, ami egyébként nagyon jó dolog, mert végre együtt lehet az egész család, de annak a gyereknek bizony igényei vannnak, és mivel otthon vannak nem mondhatjuk azt nekik, hogy kérdezd meg a tanárnénitől, vagy nincs ebéd, vagy nem adok, vagy nem segítek.

Először is itt van ez az otthontanulás, ami az alsósoknál azért igényel komolyabb asszisztenciát, mert a kisebbek még nem igazodnak ki a ppt-k, a word doksik, Facebook csoportok világában, ezért már a feladatok  megnyitásában is segíteni kell nekik. Nem is beszélve arról, ha valahol egyéb nagyszerű, ám az életet tovább bonyolító programokat használnak, mint a Google Classroom,  vagy az E-kréta, ahová belépni sem lehetett sokáig, de folytathatnám tovább a sort. A segítségnyújtásról nem is beszélve, mert ha a gyerkőc nem ért valamit jön az "anyuuu segíts". Anyu pedig segít...

A felsősöknek már több tapasztalata van a digitális világban úgyhogy én azt gondolom ők talán jobban eligazodnak a távoktatás útvesztőjében, bár a leadott anyagot biztosan itt sem sikerül mindenkinek teljesen egyedül elsajátítania. Hasonló a helyzet a középiskolában, bár úgy tudom, hogy itt akkora mennyiségű anyagot továbbítanak ilyen olyan módon a diákoknak, amitől befonják a hajukat és reggeltől estig ülnek a gépek mellett. 

A másik a háztartás. Hiába nem tűnik olyan nagy munkának messziről, de közelről mégiscsak az. Ugyanis az otthon tartózkodó család bizony rengeteg feladatot ad. Rögtön ott van a mosogatás. A família ugyanis reggelizik, ebédel, vacsorázik, nassol, inni kér, enni kér. És a poharak, tányérak evőeszközök nem mossák el saját magukat. (Bár nagyon jó lenne ha valaki feltaláná a saját magukat elmosó edényeket.)

Ha valaki megpróbálkozik az otthoni főzéssel emelem kalapom, mert még a legegyszerűbb kaja is minimum fél óra (legalábbis Jamie Olver képes rá), bár ebben nincs benn az előkészítés, amit biztos megtoldja egy 15 perccel a munkálatokat. Aztán megteríteni, megenni, utána elpakolni, hát alapesetben is lesz másfél -két óra mire mindent rendbe tesz az ember. De napközben is felgyűlnek a poharak, tányérok. Ráadásul a lurkók sokszor szétpakolnak, ide oda letesznek dolgokat, ha valaki nem figyel, fénysebességgel uralkodik el a káosz a lakásban.

Aztán ott a bevásárlás, hiszen mivel jó honpolgárok vagyunk nem halmoztunk fel, és nincs fagyasztóládánk se amiben egy fél disznót tárolunk, bizony hetente egyszer kétszer el kell menni a boltba. Lehetőleg egyedül. Bár nem tudom ezt egy egyedülálló szülő hogy oldja meg, hiszen az idős nagyszülőkre ugyebár nem bízhatjuk rá a gyereket. Elvileg....

És ott a munka, mert ugye a főzés, bevásárlás, gyereknevelés, távoktatás, pakolás miegyéb mellett még dolgozni is kellene. Ez ám a multitasking.  Próbáljon meg valaki úgy adminisztrálni, hogy egy egész család él mellette, bár saját tapasztalatom szerint elég egyetlen gyerek is. Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy sok szülő még este nyolckor is kénytelen néha gép előtt ülni, hogy befejezze a napi feladatait. 

És napközben még időt kellene arra is szánni, hogy a gyereket meglevegőztessük. Mielőtt valaki elkezdeni felháborodni és virtuális köveket dobálni, nyilván nem olyan helyre kell vinni a csemetéket, ahol sokan vannak, hanem erdőszélre, patakpartra, ahol a többi embertől megfelelő távolságban lehet egyet sétálni. Mivel ugye nincsen mindenkinek családi háza. 

És akkor még nem beszéltem arról, hogy esetleg szeretne anyuka valamit sportolni, kikapcsolódni, vagy csak szimplán egyedül lenni egy fél órára. Amit jelen helyzetben biztosan nem tehet meg.

Úgyhogy én azt gondolom jár a taps nekik is, a home office-ból dolgozó, gyereke(ke)t nevelő, háztartást vezető szülőknek. Az egyedülállóknak különösen.