Többek között az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és Drahos Béla közreműködésével hallhattak egy nagyszabású ünnepi koncertet az érdeklődők szombaton a Szivárványban. Drahos Béla pályafutása Kaposvárról indult, a fuvolaművészt pályájáról és terveiről is kérdeztük.

Hosszú ideje nem voltam Kaposváron és nem is szerepeltem, mindig csodálatos érzés az a melegség, az a szeretet, amivel itt fogadnak. Nagyon sok emlék fűz ehhez a városhoz, akár ha csak a kis családomra gondolok… Vannak emberek akik el tudnak szakadni, én soha.Nekem minden napom úgy telik el, hogy valakire gondolok, mert ha előveszem a hangszert, akkor Kaposvár jut az eszembe, az a miliő jut eszembe, amikor rohantam át a mezőn és a temetőn, hogy odaérjek a zeneiskolába, abba a szentélybe, ahol mindig örömünnep volt.

Kinek a hatása, hogy fuvolát kezdett tanulni?

Egyszer Kaposváron a Csupor házaspár adott egy koncertet, és nekem annyira megtetszett a fuvolázás, hogy nekifeszültem édesanyámnak intézzék el, hogy én fuvolázhassak. Akkoriban még csak 14-15 év körül szoktak elkezdeni fuvolát tanulni és ezért volt nehezebb kicsit.

De vannak dolgok amiket egyszerűen nem lehet elfelejteni, azt a légkört, ahogy a városban sétálok, ahogy emberekkel találkozom.

Mi a tervei a következő időszakra?

Hát a következő 3-4 év az teljesen tele van. Ugye egyrészt van a saját zenekarom és sok helyen vendégként is hívnak, mind Magyarországra, mind külföldre. Például éppen most jöttem meg Japánból, ahol tanítottam és nagyon várnak vissza. Ha az embernek nem lenne ennyi kötődése, akkor könnyebb lenne, hiszen nagyon jó volt ott tanítani, a gyerekek itták minden szavamat, de itthon érzem igazán jól magam. Lett volna sok lehetőségen külföldre menni, és még veszekedés is volt belőle kinti magyarokkal, hogy miért nem maradok kint. De akkor még disszidálni kellett volna, és én mindig hazajöttem. Mindig hazajövök. Gyökerek nélkül egyszerűen nem lehet építkezni. Ha valakinek nincs gyökere olyan mintha a háznak nem lenne alapja, fundamentuma.

Milyen volt a hangverseny?

Sugárzott a közönségről a szeretet, a kíváncsiság és jó érzés volt játszani. Nekem nagyon fontos, hogy minden nap kezembe vegyem a hangszert és játszhassak. Sokszor előfordul, hogy éjszaka, amikor hazaérek akkor veszem elő a fuvolát, mert csak akkor van rá idő. Nekem ez ad erőt.